A mese jó dolog, aki nem hiszi járjon utána...

A jó gyakorlat résztvevői elsősorban az érdeklődő gyermekek, általuk a szülők és a családok. A gyermek kíváncsiságára, motiváltságára támaszkodtam. Az óvodás korú gyermek egészséges személyiségfejlődése és kommunikációs készségének erősítése érdekében kiemelt helyet foglal el az óvodai nevelésben a verselés, mesélés. Az élő mese és az életre kelt tárgyak( kesztyű, sál, sapka, fonal, gombolyag, kosár...) egyvelege adja a technika alapját. Élményszerű tapasztalatokat gyűjtenek, fejlődik, képzeletük, szókincsük, erősödnek kapcsolataik...ez egy pompás csapat közös munkája. Nem jöhetett volna létre, ha nincsenek a lelkes kollégák, gyermekek és szüleik.

Szeptemberben a szülői értekezleten felolvastam a mesémet, megmutattam a katicát és megkérdeztem, hogy lenne-e kedvük mesét írni, ha gyermekük hazaviszi hétvégére? Kicsit féltek, hogy menni fog-e? Aztán a gyermekek következtek. Felolvastam a mesémet, kicsit interakív volt, így már az első perctől részesei lehettek Katica élményeinek. 
Tudjuk, a mese hogyan hat a gyermekre ...hát átéltük együtt...
Minden héten pénteken a jelek belekerültek egy kosárba, amiből kihúztunk egyet. Tulajdonosa vihette haza a Katicát és tölthette vele a hétvégét. Ahogy a hetek teltek, érkeztek a mesék, kíváncsian várták az újabb történeteket - kis gazdájuk büszkén hallgatta, hiszen anyukája írta - és várták, hogy a következő jel az övék legyen. Így teltek a hetek, hónapok és már napirendi pont lett a hétfői meseolvasás. A csoport dolgozói is örömmel vitték haza, így lett mindenki részese a mesének.
Majd eltelt az év és minden gyermek családja kapott egy mesekönyvet...nagy volt a meglepetés.